A design egy tervezési folyamat. A design ötvözi a technológiát, a művészetet és a használhatóságot, olyan megoldások reményében, amik az emberek vágyait, igényeit elégítik ki.
Objektek, már-már szoborszerű formák.
Tárgyak, amiket egyedi, karakteres gondolatokkal ruházunk fel.
Munkánk során szándékosan kerüljük a divatot, trendeket, mert ezen dolgok mögé felsorakozni, azokat vakon követni egyet jelent ugyan a naprakészséggel, viszont az egyediség, tehát az önálló gondolatok és vélemények eltompulásához is vezethet. A már meglévő, jól lefektetett vonalak után futni, azok mentén haladni biztonságot ad, de egyben rendkívül sok energiát emészt fel, főleg akkor, amikor a trend definíciói havonta változnak. Ma a kerek piros, holnap a sárga szögletes.
Éppen ezért célunk, hogy az alkotásaink milyensége, annak tulajdonsága egybeforrjon a megbízó nevével.
Ez egy olyan szövetség kérdése, ami az iparosodás óta talán csak a Bauhausban merült fel újra, és ami a szilárd bizalmon alapszik. A divat szeszélyes, kiszámíthatatlan, vagyis nem a bizalomról szól.
Megbízó és alkotó szövetsége valószínűleg a legnehezebb folyamat az iparművészet azon síkján, ahol az egyéniség, szó szerint az egyedi, tehát egyszer legyártott forma megkérdőjelezi a tömegtermelés térnyerését és annak szükségességét. Lehet-e csupán egy egyszer legyártott tárgyhoz márkanevet kötni?
Ki készítette? Ki rendelte meg?
Mi nem egy tárgyat szeretnénk megtervezni, hanem az Önét.
Ugyanakkor a tömegtermelésre értelemszerűen szükség van. Elkerülhetetlen fejlődése még a képzőművészetnek is, ha pusztán a rézkarcokra gondolunk. Öntőformák, technológia, megannyi fogalom, ami abba az irányba tolja a művészetet is, hogy a forma újra reprodukálható legyen, vagy legalább megőrzés végett a szerszám biztonságot nyújtson.
A design folyamatai a kutatás, fejlesztés, tervezés, prototípus készítése, tesztelés és értékelés.
Stúdiónkban egyszerre van rendkívül fontos szerepe
a csapatmunkának és
a tanításnak is.
Mottónk, hogy még a képzőművészet is
csapatmunka.
A tanítás során a design egy sarkalatos pontja az
innováció, ami szinte magától értetődően
kapcsolódik be a közös diskurzusba. Tehát mindenki beteszi a
közösbe a maga észrevételeit, ha úgy tetszik, egyedi
szűrőkön keresztül kapcsolódunk egymáshoz, és mivel
mindenki más benyomást hoz a külvilágból, a
csapatmunka majdnem egyenlő az innovációval, legalábbis a
kezdete lehet annak.