FÉLEMELET
Mezzanin

Filozófiánk

FÉLEMELET, vagy olaszul Mezzanin. Köztes szint, félmagasság, közbenső emelet, fél szint, galéria, középső szint, emeletköz, középemelet…

A szó eredeti jelentése, egy plusz szint az emeletek között. Ez az építészeti megoldás lehetővé teszi az épület térkapacitásának és légterének növelését anélkül, hogy a külső homlokzat változna.

Célunk közösséget létrehozni, olyan alkotókat megszólítani, csoportunkba vonzani, akik az alkotásra, mint emberi tevékenységre tekintenek. Akik a maguk szelleméből és ügyességéből szeretnének létrehozni dolgokat, tárgyakat, műalkotásokat és a modern technológiára, csupán, mint eszközre, szerszámra tekintenek.
Ezen technológiák és mesterséges intelligenciák közösségünkben nem helyettesíthetik, nem pótolhatják az embert, mint alkotó és társaságot igénylő lényt. Mi a természetes intelligencia mentén fektetjük le alapjainkat. Azaz, olyan embereket várunk, akiknek az alkotáson kívül fontos a másik ember jelenléte, fizikai, szellemi valója, annak inspiratív, valóságos ténykedése. Hallani, szagolni és tapintani a matériát, egymást érteni, megérteni, az életet érezni. Tehát mi nem a virtuális világot preferáljuk, nem azt építjük.

Számunkra fontos a jelenlét.

A Félemelet stúdió székhelye jelenleg Szombathely. Ez nem jelentheti azt, hogy a közösség szellemisége, ténykedése ne vonzana más városokból, falvakból, akár más országokból is alkotókat, művészetkedvelőket, előadókat. Sőt, célunk, hogy a közösség szellemisége túlnőjön fizikai határain, azaz a város falait áttörve hirdesse a közösség milyenségét.
Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a művészet nem határtalan, és nem időtlen. Igenis kell egy fizikális hely, ahol az alkotói közösség tagjai egymástól inspirálódnak. Ahol nem pusztán az alkotás szól hozzánk, mint például kiállításokon, vagy internetes felületeken, hanem közvetlen látjuk annak születését, alkotó társunk küzdelmét az anyaggal. A virtuális valóság számunkra csupán illúzió.
Azonban nem lenne szerencsés a technológia fejlődése mellett elmennünk, és nem észrevenni, azoknak befolyását az alkotói közegekre, a jelenlegi kultúrára, esetleges új művészeti irányok kialakulására.
Ezért a foglalkozásaink nem csupán az online és offline terek között billegő platformok sajátos
logikáját, működését tárják fel, hanem azokat is, amelyek ezek közegében csupán mellékesen kirajzolódni látszanak. A prekárius külső dolgokra, mint például a mesterséges intelligencia, háromdimenziós nyomtatás vagy más technológiák, és egyéb, a korszakot meghatározó változások, amelyek a művészet jelen kommunikációját új irányokkal látják el, figyelemmel vagyunk.

Miért éppen Szombathely? Mert ide születtünk. Ismerjük minden omló vakolatát, minden homlokzatának titkos zugát, és újonnan épült, még néma házait. Mert Szombathely ismer minket.
Mert Szombathelyen évtizedek óta zajlik professzionális művészeti oktatás, és annyi jó alkotó, képző- és iparművész, mint az elmúlt harmincöt évben, még soha nem élt, vagy fordult meg egyszerre ebben a városban. Saját képtára, koncerttermei, kőszínháza van. Mert ismerjük Szombathelyt, és Szombathely ismer minket.
Üres moziban, pazarlás jó „művészfilmeket” vetíteni. Ezért célunk az is, hogy az alkotás fontosságát, annak megértését, az azokról való diskurzust, érthető nyelven közvetítsük a műkedvelő közönség felé.

Számunkra fontos a kommunikáció.

Megtölteni a kiállításainkat, előadásokat, koncerteket, olyan művész és műkedvelő emberekkel egyaránt, akik foglalkozásainkon egy stabil alapot kapnak, ami egy biztos tájékozódást, betekintést nyújt számukra a képző- és iparművészetbe egyaránt. De annál is fontosabb egy olyan közösség létrehozása, ahova akkor is jókedvvel jönnek a tagok, ha éppen nincs kedvük alkotni. A társaság hangulata legalább annyira fontos számunkra, mint az alkotás öröme.
Mint művészek, alkotó emberek, mi nem csupán egymásnak, tehát az úgynevezett „szakmai közönség” számára szeretnénk alkotni, műveinkkel befogadást nyerni, és egy olyan kulturális síkra szállni, ahol a szakmán kívül szinte semmilyen párbeszéd nincs más alkotni vágyó, és az azt befogadni akaró emberekkel.
Mert az alkotás privilégium, de a művészet mindenkié.
Mi nem terjesztünk irreális hazugságokat. Példának okáért azt, hogy hét nap alatt valaki egy középszintet ér el rajzolásban, festésben, szobrászatban, és hasonló híreket, hirdetéseket sem, amik a közösségi média felületén terjedve hamis képet festenek különböző felkészítő szakkörökről, és sajnos magáról az alkotásról, és annak folyamatáról is.
Épp ellenkezőleg, ezeknek a káros, megtévesztő, és mindenképp hamis illúzióknak a továbbterjedését, azok lassítását tűztük fel zászlónkra. Tehát nálunk a csoport, mint különböző emberekből álló alkotó közösség tudni fogja, hogy az alkotáshoz, annak megértéséhez és befogadásához idő kell.

Nem hazudunk. Nálunk nem tanulsz meg hét nap alatt rajzolni.

Egy pihenő szinten vagyok, ahol a közösségben eltöltött idő lehetőséget ad arra, hogy a lent és fent viszonyát máshogy értelmezzem. Lehetőség, mert a pihenés a mi szintünkön aktív kikapcsolódást jelent, tehát elmélyülés anélkül, hogy a külső világ nagyban változna. Vagyis, a külső marad, a belső tartalom változik, növekszik és értékesebb lesz.
Egy szint két emelet között. Nem megszokott. Itt valahogy kizökkenek a mindennapok egyhangúságából. Más perspektívából látok rá bizonyos dolgokra. Látom a világom, de nem csupán alulról, mert megugorhatatlannak tűnik, és nem felülről, mert az azt jelentené, hogy megérkeztem. Középen vagyok. Arany-középen.

A FÉLEMELET alkotó közösség alapító tagjai:

Márfi Anna Virág, szobrászművész
Némethy Balázs csomagolástervező és formatervező művész.